Egy október 23-a, ami nem igazán 1956-ról szólt

Az idei október 23-a kifejezetten érdekes volt. Kis időkülönbséggel tartották meg a Fidesz közeli Békemenetet és a Tisza párt által szervezett Nemzeti Menetet, amelyeken az ünnepi műsor keretében, az adott párt vezetője mondott beszédet. Az eseményeknek minden szempontból nagy politikai tétje volt. Ki tud több embert mozgósítani, ki tud nagyobb erőt mutatni. De vajon lehet ilyen felfokozott politikai hangulatban korrektül megemlékezni az 1956-os eseményekről? A mozgósítási verseny már reggel 9 körül elkezdődött, amikor is a CÖF privát járat sorszámokkal ellátott buszai elkezdtek felsorakozni több helyszínen, a Békemenet indulásához közeli Császár-Komjádi uszoda előtt, és a Parlamenthez közeli utcákban is. 

Békemenet Fotó: Karácsony Mihály/Balzac

A Békemenetre megszámlálhatatlan busszal hozták az embereket, akiknek nem kellett az utazásért fizetniük. A Békemeneten megmutatta magát a Fideszes holdudvar apraja-nagyja: a Digitális Polgári Körök tagjai, a Patrióta, a Megafon, a Mandiner, az Origó és egyéb platformok megmondó emberei. Sőt olyan prominens alakok is megjelentek, mint Semjén Zsolt és Bayer Zsolt. A hömpölygő tömegben lobogtak a különböző helységnevekkel ellátott magyar zászlók, de itt-ott feltűnt egy-két más országé is, pl. egy nagy AFD felirattal ellátott német zászló és több lengyel zászló is. A tömegről elmondható, hogy a megszokotthoz képest passzívabb volt, nem volt központi skandálás, csak néha a tömeg spontán kezdett rá a "Viktor, Viktor" vagy a "Ria Ria Hungária" rigmusokra, azonban ezek hamar abba is maradtak. Az egész vonulást inkább egyfajta politikai düh lengte át, mintsem az 56-os hősökre való emlékezés. Ezt bizonyítja a Nyugati felüljáróról lelógatott nagy Magyar Péterrel bábozó Ursula von der Leyen figura is. A résztvevők nyilatkozatai szerint fontos az 56-os értékekről való megemlékezés, de azt is érzik, ki kell állniuk a politikai véleményükért, ahogy azt 56-ban is tették. Nem tartják összeférhetetlennek az erős aktuálpolitikai témákat egy megemlékezésen. A Békemenet a Kossuth téren ért véget, ahol Orbán Viktor beszédére majdnem 45 percet kellett várni. Rákay Philip és a Nemzeti Színház társulata szórakoztatta a tömeget, de a résztvevők jól érzékelhetően a beszédet várták a legjobban. Beszédében Orbán a szokásos éppen aktuális politikai szlogenjeit mondta el, a békéről a háborúról, Brüsszelről 56-os csomagolásban. Míg a beszédet megelőző program, ami bár át volt itatva háborús pszichózissal, egy korrekt megemlékezés volt, addig Orbán beszéde kevésbé szólt az ünnepről, inkább csak platform volt, hogy a híveihez szólhasson, akik eléje járultak.

Nemzeti Menet Fotó: Karácsony Mihály/Balzac

A Békemenettel szemben a Nemzeti Menet a megemlékezésre fókuszált. A Deák téri gyülekezőnél fehér rózsákat osztottak, és az útvonal is különböző 56-os látványelemekkel volt dekorálva. Volt olyan utca, ahol színészek játszottak el egy harci jelenetet füst, autóroncsok között. És volt olyan szakasz is, ahol kis megemlékező pontok voltak egy-egy 56-ban elesett mártír emlékére. A menet felett jelmondatok voltak kifeszítve: "Nincs bal, nincs jobb, csak magyar", "Lépésről lépésre, tégláról téglára". Elmondható, hogy maga a menet útvonala alaposan elő volt készítve. A Hősök terére érkezve az eleredő eső ellenére is fáklyákat osztottak. Magyar Péter beszédében a nemzeti egységet és az 56-os értékek fontosságát hangsúlyozta a tömeg közepén lévő kis színpadról. Összességében elmondható, hogy az idei október 23-i megemlékezéseket mélyen átitatta a politika, azonban a Tisza rendezvényén kevésbé hagyták elburjánzani, mint a Békemeneten. A Nemzeti Menet a politikai ígéreteken túl, jobban meg tudott maradni a nemzeti ünnepnél.